Szempillantás

Az időt rendkívül nehéz megragadni. Nálam sokkal nagyobb emberek foglalkoztak már vele és próbálták definiálni. Vajon az idő olyan mint ahogy Szent Ágoston Írja le? Nincs múlt, és nincs jövő, a jelen pedig oly kicsi hogy nem is létezik? Vajon az idő egyenlő-e a fizikában "kis t-vel" jelölt mennyiséggel? Egyáltalán hogy is kell mérni?

Nem próbálok meg választ adni rá, inkább pár érdekes tulajdonságát ragadom meg: számomra az idő múlása szubjektív dolog. Elég belegondolni: egy dupla matekfakt utolsó 15 percében kb 40-szer nézek rá az órámra és mindig elszörnyedek, hogy még csak 1 perc sem telt el. Viszont ha a szabadidődet aktívan, vagy számodra fontos személyek társaságában töltöd el...1 óra csak 5 percnek tűnik.

Nádai Fidél atyától egyszer kaptam egy jó tanácsot: -Szeretnél hosszú szünetet? Akkor menj haza, feküdj le az ágyadba, és bámuld a másodpercmutatódat egész hétvégén! Garantáltan lassan fog menni az idő. -ez mindenképpen így van, ki lehet próbálni. Azért szerintem érdemesebb focizni, beszélgetni vagy bármi tartalmasabbat csinálni.

Miért is írom ezt le? Az idő pillanatnyiságát nem könnyű megragadni. Amióta a fényképezés létezik, az emberek előtt kitárult egy világ, amelyből tetszőleges pillanatokat lehet kiragadni. Életünk során rendkívül sok kép készülhet. (születés, gyerekkor, suli, esküvő stb.) Mind-mind fontos és egyedi pillanatok. De mi lenne ha az összes pillanat meg lenne örökítve az életünkben? Valószínűleg  hülyeség lenne. Vannak pillanatok, amelyeket ugyan le is fényképezhetünk, de sokkal sokkal jobban járnánk ha megélnénk azt a kis időintervallumot. Gondoljunk a nagy gépekkel futkározó japánokra. Fotóznak egy csomót, majd utólag megnézik a monitoron hogy mit is láttak pontosan...Abszurd.

Vannak viszont olyan események is, amelyek megörökítése rendkívül érdekes. Ha a természet sokszínűségét és egyediségét kutatjuk tanúi lehetünk páratlan eseményeknek.

Számomra az egyik legérdekesebb természeti jelenség a villámlás. Viszonylag egyszerű a jelenség: potenciálkülönbségen alapuló elektrosztatikai kisülés. Mégis valahogy félünk tőle és idegennek tartjuk. Magamat továbbra sem tartom nagy fotósnak, inkább kísérletező típus vagyok. Valamikor tavaly jött a egy gondolat, hogy villámot akarok fotózni, mert azt még nem csináltam. A villámlás azonban köztudottan csak egy szempillantásig tart. Itt jön be a technika kérdése. Villámot fotózni nappal rendkívül körülményes. Vannak ugyan fényképezőre szerelhető távkioldók, amelyek fény hatására azonnal készítenek egy képet, de ezek drágák és nem egyszerűek. Nappal pedig a sok fény miatt a kép kb 1/200 vagy 1/50 másodperc alatt készül el. Ezt szinte lehetetlen összehangolni a villámlás időtartamával. Éjszaka sokkal nagyobb esélyünk lehet. Hosszabb expozíciós idővel dolgozva "megvárjuk" míg egy villám lecsap valahol a messzeségben.

 Íme itt egy amolyan elkapott villámfotó:  

 

Lehet hogy ez sokaknak érdekes, de a kép teljesen ferde, rosszul komponált és nem túl látványos.
Ahhoz hogy ennél szebb képek szülessenek, több gondolkodás és szerencse is kell. Ide kívánkozik egy kis kitérő, mégpedig egy tapasztaltabb viharvadász tollából. http://www.makovicsphoto.com/articles.php?article_id=1#.VgQGbWyhdoI Ő Makovics Kornél, és ebben a cikkben részletesen leírja hogy ő hogyan kezdett el villámokat fényképezni, mikre kell figyelni stb. Szerintem rendkívül szép képei vannak, érdemes nézegetni.
Érdemes tehát gondolkodni. Megfigyeltem, hogy merrefelé villámlik, letámasztottam a kamerát és elkezdtem exponálni.(30 másodpercig) Mint látható, a villám fénye látványossá tette az eget, de sajnos magából a jelenségből semmi sem látszódott:

Ennél a képnél már nagyobb szerencsém volt, sajnos csak egy elég jelentéktelen égi szikra látszódik: 

Ez már látványosabb, viszont rosszul komponált és bemozdult kép: (nem tudtam stabilan támasztani a gépet)

Még egy elrontott kép, itt túl nagy látószöget használtam, a villámok nagyon kicsik és laposak lettek:

Ennyi rossz kép után jogos a kérdés: miért dumálsz, ha nem is tudsz villámot fotózni? Itt viszont a szerencsefaktorra hivatkozom. És nem utolsósorban a kitartásra. Nyomogatni kell az expógombot és akkor meglesz az eredmény. Néha viszont akkora villámlással találkoztam, hogy a kép nagy részét "kiégette"

Oké oké, innét csak jó képeket fogok feltenni.Ezekben a képekben a színvilág érdekes. A villámok általában fehérek, ezért kissé újszerű ez a lilás árnyalat:

Egy szombati, rendkívül változékony idős napon este egy rendkívül szép vihart sikerült fényképeznem.A felhők látványosak voltak, a villámok pedig hatalmasak. Íme:

Egész látványos fotók. Egyszer szeretnék egy olyan képet, amin a tejút és a vihar látszik. Ez elég nagy kihívás, a tejutat nem könnyű fotózni, mindig vándorol az égen, tiszta idő és újhold kell hozzá. (egyszer talán erről is írok pár sort) Ez talán az eddigi legjobb tejútfotóm:

Namármost ezt kéne kombinálni a villámokkal. Ha ez eddig nem is, valami hasonló összejött azon a szombat estén. A csillagok szépen látszódtak a felhő felett. Kicsit megemeltem az ISO-t (érzékenység-800 körüli értékre) és máris látszódtak a képen. Veszélye, hogy egy nagyobb villám így túlexpozíciót okoz (fehér lesz a felhő) Íme az eredmény:

Utólag visszanézve a képeket rádöbbentem, hogy ha ezeket egymásra montázsolom, akkor a csillagok elmozdulása miatt nagyon érdekes eredmény születhet. Valami ilyesmi:

Nosza hát, egy próbát megér. Bevallom, meglepődtem az eredményen. Sikerült egyszerre egy képen a szempillantást és a lassúságot ábrázolni. Azért ez nem rossz. :)

Így a végére már csak pár érdekesebb fotóm maradt, ezek készítésekor hihetetlen nagy szerencsém volt a látványos és éppen megfelelő helyen lecsapó villámokkal.

 Készítettem ebből is egy montázsképet, íme ilyen lett:

Remélem sikerült pár értelmes gondolatot leírnom. Technikai adatokról nem szeretek írni, de elárulom hogy a képek Nikon D5000 típusú géppel készültek, 10-20mm f4-5.6 és 18-55 f3.5-5.6 objektívekkel. Nem az a lényeg hogy milyen géped van, hanem hogy meg tudd valósítani amit szeretnél. A viharvadászat macerás és nehéz dolog, viszont azokért a kis szempillantásokért mindenképpen megéri.

Bérczesi Tamás (immár 12.B osztály)