2015. május 29., péntek

Fényt!

A "fényképész" szó jelentése nem más, mint fénnyel rajzoló. A fényképész feladata a látható fény leképezése vagyis a fénnyel való rajzolás. Érdekes módon a fénnyel lehet másféle módon is rajzolni. A budapesti Fényszínház pont ezt teszi napról napra. Az emberek néha szürke, egyhangú életébe megpróbál némi fényt vinni. Egy ilyen előadásnak lehettem tanúja Egerváron a templomunkban.

Beléptem a templomba, valahogy furcsa érzésem támadt: mindent fehér füstszerű anyag borított. Hát ez meg miért kell? Persze, hiszen a fénysugár a levegőben nem látszik...
Felmásztam a karzatra, gondoltam szebb onnét a kilátás. 
Az előadás rövid ismertetése: Először Gábor atya orgonál, majd pedig a Fényszínház a saját zenés produkciójukat adja elő. Gábor atya rendkívül muzikálisan játszott. Kár hogy az egyik akkord beragadt, így nem lett lekerekítve... (technika ördöge) Elkezdődik a zenés Fénykoncert. Mi atyánk, ki vagy a mennyekben... Ez a feldolgozás címe. Furcsának találom. Mit lehet még kihozni ebből az imádságból? A lézerfények ide-oda cikáznak a templomban. Biztos hogy ide valók ezek? -gondolom.
Legutóbb a gólyaavató buliban találkoztam ilyennel. És egyszer csak a lézerfények között felhangzik egy ismerős dallam. Az Életrevalók című filmből való. Akaratlanul is elmosolyodom. Igen, mégiscsak látom a fényt. Egyre közelebb áll hozzám. Fény-zene-fény-zene. A csillár mindenféle színekben ragyog. Igen, ez más mint a szürke hétköznapok, felemelőbb, csodálatosabb.
Sajnálom hogy vége van. Néztem még volna egész este. Gábor atya azonban még bőségesen kárpótol az ismét felhangzó orgonaszóval. Csodás befejezése egy napnak. 



Úgy gondolom, hogy a Fényszínháznak és Gábor atyának sikerült közelebb hozni azt a megfoghatatlan, csodás, színekkel teli világot, amit a hétköznapokban nehéz észrevennünk.

A templom Isten háza,  Isten pedig nem más mint Fény. Igen. Aznap este a Fények Házában voltunk.


Ezúton is szeretném megköszönni Kiss Gábor atyának és a budapesti Fényszínháznak!

Én is próbáltam a fénnyel rajzolni, de az érdem a Fényszínházé, mert ők tették lehetővé:










Bérczesi Tamás