Szempillantás

Az időt rendkívül nehéz megragadni. Nálam sokkal nagyobb emberek foglalkoztak már vele és próbálták definiálni. Vajon az idő olyan mint ahogy Szent Ágoston Írja le? Nincs múlt, és nincs jövő, a jelen pedig oly kicsi hogy nem is létezik? Vajon az idő egyenlő-e a fizikában "kis t-vel" jelölt mennyiséggel? Egyáltalán hogy is kell mérni?

Nem próbálok meg választ adni rá, inkább pár érdekes tulajdonságát ragadom meg: számomra az idő múlása szubjektív dolog. Elég belegondolni: egy dupla matekfakt utolsó 15 percében kb 40-szer nézek rá az órámra és mindig elszörnyedek, hogy még csak 1 perc sem telt el. Viszont ha a szabadidődet aktívan, vagy számodra fontos személyek társaságában töltöd el...1 óra csak 5 percnek tűnik.

Nádai Fidél atyától egyszer kaptam egy jó tanácsot: -Szeretnél hosszú szünetet? Akkor menj haza, feküdj le az ágyadba, és bámuld a másodpercmutatódat egész hétvégén! Garantáltan lassan fog menni az idő. -ez mindenképpen így van, ki lehet próbálni. Azért szerintem érdemesebb focizni, beszélgetni vagy bármi tartalmasabbat csinálni.

Miért is írom ezt le? Az idő pillanatnyiságát nem könnyű megragadni. Amióta a fényképezés létezik, az emberek előtt kitárult egy világ, amelyből tetszőleges pillanatokat lehet kiragadni. Életünk során rendkívül sok kép készülhet. (születés, gyerekkor, suli, esküvő stb.) Mind-mind fontos és egyedi pillanatok. De mi lenne ha az összes pillanat meg lenne örökítve az életünkben? Valószínűleg  hülyeség lenne. Vannak pillanatok, amelyeket ugyan le is fényképezhetünk, de sokkal sokkal jobban járnánk ha megélnénk azt a kis időintervallumot. Gondoljunk a nagy gépekkel futkározó japánokra. Fotóznak egy csomót, majd utólag megnézik a monitoron hogy mit is láttak pontosan...Abszurd.

Vannak viszont olyan események is, amelyek megörökítése rendkívül érdekes. Ha a természet sokszínűségét és egyediségét kutatjuk tanúi lehetünk páratlan eseményeknek.

Számomra az egyik legérdekesebb természeti jelenség a villámlás. Viszonylag egyszerű a jelenség: potenciálkülönbségen alapuló elektrosztatikai kisülés. Mégis valahogy félünk tőle és idegennek tartjuk. Magamat továbbra sem tartom nagy fotósnak, inkább kísérletező típus vagyok. Valamikor tavaly jött a egy gondolat, hogy villámot akarok fotózni, mert azt még nem csináltam. A villámlás azonban köztudottan csak egy szempillantásig tart. Itt jön be a technika kérdése. Villámot fotózni nappal rendkívül körülményes. Vannak ugyan fényképezőre szerelhető távkioldók, amelyek fény hatására azonnal készítenek egy képet, de ezek drágák és nem egyszerűek. Nappal pedig a sok fény miatt a kép kb 1/200 vagy 1/50 másodperc alatt készül el. Ezt szinte lehetetlen összehangolni a villámlás időtartamával. Éjszaka sokkal nagyobb esélyünk lehet. Hosszabb expozíciós idővel dolgozva "megvárjuk" míg egy villám lecsap valahol a messzeségben.

 Íme itt egy amolyan elkapott villámfotó:  

 

Lehet hogy ez sokaknak érdekes, de a kép teljesen ferde, rosszul komponált és nem túl látványos.
Ahhoz hogy ennél szebb képek szülessenek, több gondolkodás és szerencse is kell. Ide kívánkozik egy kis kitérő, mégpedig egy tapasztaltabb viharvadász tollából. http://www.makovicsphoto.com/articles.php?article_id=1#.VgQGbWyhdoI Ő Makovics Kornél, és ebben a cikkben részletesen leírja hogy ő hogyan kezdett el villámokat fényképezni, mikre kell figyelni stb. Szerintem rendkívül szép képei vannak, érdemes nézegetni.
Érdemes tehát gondolkodni. Megfigyeltem, hogy merrefelé villámlik, letámasztottam a kamerát és elkezdtem exponálni.(30 másodpercig) Mint látható, a villám fénye látványossá tette az eget, de sajnos magából a jelenségből semmi sem látszódott:

Ennél a képnél már nagyobb szerencsém volt, sajnos csak egy elég jelentéktelen égi szikra látszódik: 

Ez már látványosabb, viszont rosszul komponált és bemozdult kép: (nem tudtam stabilan támasztani a gépet)

Még egy elrontott kép, itt túl nagy látószöget használtam, a villámok nagyon kicsik és laposak lettek:

Ennyi rossz kép után jogos a kérdés: miért dumálsz, ha nem is tudsz villámot fotózni? Itt viszont a szerencsefaktorra hivatkozom. És nem utolsósorban a kitartásra. Nyomogatni kell az expógombot és akkor meglesz az eredmény. Néha viszont akkora villámlással találkoztam, hogy a kép nagy részét "kiégette"

Oké oké, innét csak jó képeket fogok feltenni.Ezekben a képekben a színvilág érdekes. A villámok általában fehérek, ezért kissé újszerű ez a lilás árnyalat:

Egy szombati, rendkívül változékony idős napon este egy rendkívül szép vihart sikerült fényképeznem.A felhők látványosak voltak, a villámok pedig hatalmasak. Íme:

Egész látványos fotók. Egyszer szeretnék egy olyan képet, amin a tejút és a vihar látszik. Ez elég nagy kihívás, a tejutat nem könnyű fotózni, mindig vándorol az égen, tiszta idő és újhold kell hozzá. (egyszer talán erről is írok pár sort) Ez talán az eddigi legjobb tejútfotóm:

Namármost ezt kéne kombinálni a villámokkal. Ha ez eddig nem is, valami hasonló összejött azon a szombat estén. A csillagok szépen látszódtak a felhő felett. Kicsit megemeltem az ISO-t (érzékenység-800 körüli értékre) és máris látszódtak a képen. Veszélye, hogy egy nagyobb villám így túlexpozíciót okoz (fehér lesz a felhő) Íme az eredmény:

Utólag visszanézve a képeket rádöbbentem, hogy ha ezeket egymásra montázsolom, akkor a csillagok elmozdulása miatt nagyon érdekes eredmény születhet. Valami ilyesmi:

Nosza hát, egy próbát megér. Bevallom, meglepődtem az eredményen. Sikerült egyszerre egy képen a szempillantást és a lassúságot ábrázolni. Azért ez nem rossz. :)

Így a végére már csak pár érdekesebb fotóm maradt, ezek készítésekor hihetetlen nagy szerencsém volt a látványos és éppen megfelelő helyen lecsapó villámokkal.

 Készítettem ebből is egy montázsképet, íme ilyen lett:

Remélem sikerült pár értelmes gondolatot leírnom. Technikai adatokról nem szeretek írni, de elárulom hogy a képek Nikon D5000 típusú géppel készültek, 10-20mm f4-5.6 és 18-55 f3.5-5.6 objektívekkel. Nem az a lényeg hogy milyen géped van, hanem hogy meg tudd valósítani amit szeretnél. A viharvadászat macerás és nehéz dolog, viszont azokért a kis szempillantásokért mindenképpen megéri.

Bérczesi Tamás (immár 12.B osztály)

Fényt!

A "fényképész" szó jelentése nem más, mint fénnyel rajzoló. A fényképész feladata a látható fény leképezése vagyis a fénnyel való rajzolás. Érdekes módon a fénnyel lehet másféle módon is rajzolni. A budapesti Fényszínház pont ezt teszi napról napra. Az emberek néha szürke, egyhangú életébe megpróbál némi fényt vinni. Egy ilyen előadásnak lehettem tanúja Egerváron a templomunkban.

Beléptem a templomba, valahogy furcsa érzésem támadt: mindent fehér füstszerű anyag borított. Hát ez meg miért kell? Persze, hiszen a fénysugár a levegőben nem látszik...

Felmásztam a karzatra, gondoltam szebb onnét a kilátás. 

Az előadás rövid ismertetése: Először Gábor atya orgonál, majd pedig a Fényszínház a saját zenés produkciójukat adja elő. Gábor atya rendkívül muzikálisan játszott. Kár hogy az egyik akkord beragadt, így nem lett lekerekítve... (technika ördöge) Elkezdődik a zenés Fénykoncert. Mi atyánk, ki vagy a mennyekben... Ez a feldolgozás címe. Furcsának találom. Mit lehet még kihozni ebből az imádságból? A lézerfények ide-oda cikáznak a templomban. Biztos hogy ide valók ezek? -gondolom.

Legutóbb a gólyaavató buliban találkoztam ilyennel. És egyszer csak a lézerfények között felhangzik egy ismerős dallam. Az Életrevalók című filmből való. Akaratlanul is elmosolyodom. Igen, mégiscsak látom a fényt. Egyre közelebb áll hozzám. Fény-zene-fény-zene. A csillár mindenféle színekben ragyog. Igen, ez más mint a szürke hétköznapok, felemelőbb, csodálatosabb.

Sajnálom hogy vége van. Néztem még volna egész este. Gábor atya azonban még bőségesen kárpótol az ismét felhangzó orgonaszóval. Csodás befejezése egy napnak. 

Úgy gondolom, hogy a Fényszínháznak és Gábor atyának sikerült közelebb hozni azt a megfoghatatlan, csodás, színekkel teli világot, amit a hétköznapokban nehéz észrevennünk.

A templom Isten háza,  Isten pedig nem más mint Fény. Igen. Aznap este a Fények Házában voltunk.

Ezúton is szeretném megköszönni Kiss Gábor atyának és a budapesti Fényszínháznak!

Én is próbáltam a fénnyel rajzolni, de az érdem a Fényszínházé, mert ők tették lehetővé:

Bérczesi Tamás

Téltemető

Itt az ideje, hogy a télre "Áment" mondjunk, mert ha akarjuk ha nem itt a tavasz. Ez pedig együtt jár a jó idővel. Ilyenkor szeretek sétálgatni az Arborétumban és az éledő természetet szemlélni.

Gyűjtöttem egy "csokor virágot", sajnos nem tudom mindegyiket felismerni, de egy valami biztos: nagyon szépek.

Bérczesi Tamás

Napfogyatkozás

Akit kicsit is érdekel a csillagászat, bizonyára értesült a hírről, miszerint március 20-án Magyarország területén napfogyatkozás lesz látható. A Hold árnyéka 60%-ban kitakarja a Napot, és ez már elég jól észlelhető. A Feröer-szigeteken teljes napfogyatkozás történt, de tudatommal igencsak felhős volt az idő. Nekünk szerencsénk volt, így meg tudtam örökíteni ezt a nagy eseményt.

Kezdjük az elején! Fontos, hogy a Napba semmiképp sem szabad nézni, a legjobb ha valamilyen egyszerű leképező eszközzel vetítjük ki egy papírra a Nap képét. Ez legegyszerűbb esetben egy camera obscura, ami nem más mint egy doboz és rajta egy apró lyuk. Én egy régi Zenit EM típusú fényképezőgépet használtam egy 300mm fúkusztávolságú optikával. Ez (mint a képen is látni) egész szépen vetítette nekem a Nap képét.

Megpróbáltam a fényképezőmmel is lefotózni érdekes beállítások mellett.
200mm-es teleobjektívvel 32-es rekesznyílással 100 ISO érzékenységen, 1/4000 záridővel. Ez lett az eredmény:

Horváth Tamás tanár úrnak volt egy hegesztőszemüvegbe való sötétítő szűrője, ezzel már sokkal élesebb képet tudtam készíteni:

Van aki hatalmas teleobjektívvel próbálkozott:

 És van aki hatalmas camera obscurával: (egyébként 3 db müzlisdobozból raktuk össze)

Ákos atya pedig lehozott egy Kepler távcsövet és ennek a nagyított képét szemlélhettük.

És végül itt egy kép az apátságról, a napfogyatkozás ideje alatt nagyon szép és érdekes fények voltak:

A kíváncsi érdeklődők:

 És ismét a jó öreg Zenit:

Köszönöm, hogy megoszthattam veletek, legközelebb 2020 körül lesz 40%-os napfogyatkozás.

Bérczesi Tamás

Rövidfilm

Nem éppen a fotóblogra illő írás, de azért bátran állítom, hogy a filmezés szorosan összefügg a fényképezéssel. Tulajdonképpen a mozgókép állóképek gyors egymás utáni levetítése.
Idén már a médiaismeret tantárggyal ismerkedhetünk, és ennek keretében kaptuk a feladatot: Készítsünk rövidfilmet!

Jó jó, de mégis miről? Szorít a határidő, kevés ötletünk van.... Végül egy kezdetben jónak tűnő szituáció filmesítése mellett döntünk. Egy rövid kis vicces történet lesz. Kezdjünk el forgatni....hát nem túl kellemes műfaj. Oké, megvannak a videóalapanyagok. Kezdjünk el vágni, zenét keresni... Bevallom én nem álltam messze attól, hogy feladom ezt az egész hülye filmet és lesz ami lesz. Viszont a filmkészítés csapatmunka, így a "társrendezők" támogattak. Köszönöm. És végül KÉSZ.
Szinte hihetetlen. Rövid, elrontott videókból egy komplett film(ecske) állt össze. Igaz van egy két hibája, de büszkén hirdetem:

Van egy saját filmünk!           És íme itt megtekinthető: http://youtu.be/I5I-bd0P_EU

És hogy ne legyen kép nélküli a bejegyzés idevágok egy képet egy fényképezőgépről:

 

 Bérczesi Tamás

Modellvilág

Manapság a bennünket körülvevő világra sok modellt "húzunk rá". Viszont van olyan modell is, amely a valóság kisméretű leképezése. Ez a makett. A fényképezésben van egy különleges technika, amely a digitális korszak megjelenésével szinte teljesen eltűnt. Ez pedig az objektív tengelyének a különféle irányokba történő elmozdítása. Arra szolgál, hogy a perspektivikus torzulásokat kiküszöböljük. A tilt-shift optika teszi mindezt lehetővé. Érdekes, hogy nem csak tökéletes torzulásmentes képet kapunk, hanem olyan lesz a képi világunk mintha egy apró makett belsejében járnánk.

Ezen a képen még nem érezzük a makett hatást:

Itt már jobban:

Ezen se annyira látszik, de érdekes a háttérbemosás:

Az apátsági major mint makett:

Minél magasabb helyről fényképezünk, annál jobb.
 Pozsonyban a templomtoronyból készült ez a kép:

Bérczesi Tamás